2012. március 21., szerda

Mohács

Különös anyagból vagyunk gyúrva, mi magyarok. Különösségünk ezer éve bőszíti a magát fejlettnek véleményterrorizáló Nyugatot és ezer éve próbál minket átpofozni a saját létmódjára, amelyről azt hazudja, hogy jobb. Mi pedig ezer éve állunk nekik ellen, hol sikeresen, hol sikertelenül. Ha sikerül az ellenállás, akkor vagyunk szabadok, ha nem, akkor rabok.

Most, hogy így definiáltuk a rab és a szabad szavak jelentését (eléggé szomorú, hogy Petőfi kérdésére én vagyok kénytelen először megadni a választ 160 év után), rátérhetünk a tettek mezejére. A globálbirodalom ránk akarja erőszakolni a létmódját. Ezt nem fogadhatjuk el. Egyfelől azért nem fogadhatjuk el, mert onto-ökológiailag kimutatható, hogy a pusztulásba dönti úgy a fehér ember civilizációját, mint a különös magyar fajt. Másfelől azért nem fogadhatjuk el, mert van nekünk létformánk, ami a mienk és amit a magyarok nagyon szeretnek. Ez a létforma a dekadens, hányaveti demokrácia helyett a szakrális vezetésen alapul. A magyarok csak úgy tudnak élni, ha van egy Vezér, aki egyfelől megmondja, kié a vagyon, másfelől kenyeret vagy a nemzettest érdekében elért érdemek szerint kalácsot ad a tiborcoknak, akik ezt vad szaporodással hálálják meg.

Mi a teendő, ha a Birodalom nem tűri a mi szakrálvezérünket? István behódolt és benne van a történelemkönyvekben meg a tereken a szobraival. Árpád azonban jól pofánverte a birodalmistákat és szakrálvezérkedett volna az idők végeztéig, ha a birodalmisták pofánverése közben el nem patkol. Cserébe viszont a birodalmisták nem bírtak beleszólni a létmódunkba 50 évig. II. Lajos (szakrálvezér ugyan, de nem a magyar életfa hajtása) viszont otthagyta a fogát Mohácsnál és a Nyugat (a Török Birodalmon keresztül) 150 évig erőltethette ránk a demokráciát.

Kivonulhatunk tömegesen, pártoskodás nélkül, egy lélekbe forrva és akkor meglesz a szakrálvezérünk, aki végre kenyeret és kalácsot ad a tiborcoknak (érdemük szerint). Vagy folytathatják a véleményterrorista globálmédia által megmételyezett magyarok a globálkonzumizmust, az acsarkodást és a megosztottságot, újabb mohácsi végzetet teljesítve be ezzel.

Ez a kérdés, válasszatok. Vagy tudjátok mit, választok helyettetek én. Én, az elit.

1 megjegyzés: